Legegyszerűbb eset, amikor a fog nagy része ép, egyedül a rágófelszínen, vagy metszőfogaknál a szájüregi felszínen van kismértékű anyaghiány. Ilyenkor elég hagyományos tömést alkalmazni, hiszen megfelelően erős maradt a fog.
Rágófogak esetében, ha már hiányzik egy vagy több oldalfala a fognak, illetve a rágófelszínen is nagy a károsodás mértéke, de még azért található bizonyos mennyiségű ép foganyag is, a legoptimálisabb megoldás a direkt vagy az indirekt betét. Mivel a hátsó fokozott terhelésnek vannak kitéve, ezzel a pótlástípussal lehet megelőzni, hogy a későbbiekben letörjenek.
Másik megoldás, ami alkalmazható nagyfokú károsodásnál, a korona, amely készíthető miden fogtípusra. Teljesen körbevéve a fogkoronát szintén megvédi a maradék fogat a további károsodástól, viszont előkészítéséhez adott esetben ép foganyag elvételére is szükség lehet.
A legnagyobb mértékű anyaghiányokkor előfordulhat, hogy gyökércsapot is alkalmazni kell. Ez arra szolgál, hogy kellő stabilitást biztosítson a rá kerülő felépítmény számára, amely biztos alapot nyújthat egy koronához.
A gyökérkezelésnek tehát igazából akkor van értelme, ha utána a fog koronai részének visszaadjuk minden funkcióját. Azonban mielőtt nekiállnánk a fog megmentésének, el kell döntenünk, hogy a gyökérkezelés után helyreállítható e a fog koronai része, és ha igen, milyen módon érdemes azt megtenni. Emiatt a koronai ellátást mindig az adott helyzethez mérten kell mérlegelni és lehetőleg a legoptimálisabbat kiválasztani, hogy az minden tekintetben tartós legyen, és hosszú évekig szolgálja a pácienst.
