A fémek közül leggyakrabban a nikkel, a króm, a kobalt és a réz okoznak panaszokat, de a 80-as években már az aranyról is kimutatták, hogy fogászati implantátumokban történő felhasználása az arra érzékenyeknél allergiás tüneteket válthat ki. Az implantátumok éppen ezért a legtöbb esetben egy korábban hipoallergénként ismert anyag, a titánium felhasználásával készülnek. Az elmúlt években azonban egyre több eset igazolta, hogy az ortopédiában és a fogászatban alkalmazott titániumból készült implantátumok is allergiás reakciót okozhatnak.
A szájüregi allergiák prevalenciája növekszik a fogászatban használatos fémekkel szemben. Legmagasabb a nikkelszenzitizáció aránya, (16,8%–26,8% közötti prevalenciaértékekkel), ezt a fémet azonban – éppen a magas túlérzékenységi ráta miatt – egyre ritkábban alkalmazzák a fogpótlásokhoz. A fogászatban használt aranyvegyületekkel szemben kialakult túlérzékenység a 90-es évektől jól dokumentált, előfordulása azonban meg sem közelíti a nikkel-túlérzékenység előfordulását, ráadásul a klinikai relevancia számos esetben pozitív teszt esetében sem bizonyítható. A szájüregi allergiák aluldiagnosztizáltak a fogászati praxisban. A szájüregi allergiás betegek változatos tüneteket, panaszokat produkálnak, úgymint égő és bizsergő érzés, szájszárazsággal vagy anélkül, az ízlelés elvesztésével vagy más általános tünetekkel, mint fejfájás, dyspepsia, asthenia, arthralgia, myalgia. Szájüregi allergia jele lehet erythema, ajakoedema vagy purpurák a szájpadon, szájüregi fekélyek, gingivitis, térképnyelv, angularis cheilitis, perioralis ekzematosus eruptiok vagy lichenoid reakciók a mucosán (ábra kellene).
A fogászatban a titániumra kialakult túlérzékenységet illetően kevés adat áll rendelkezésre. A beültetett titánimplantátum allergiás betegekben IV. és I. típusú túlérzékenységet provokálhat. A Budai Allergiaközpont beteganyagában kizárólag IV. típusú túlérzékenység fordult elő. Tünetileg leggyakoribb a bőrkiütések megjelenése, lokális gyulladásos tünetek a gingiván, igen gyakran az implantátum más okokkal nem magyarázható elvesztése hívja fel a figyelmet a titániumallergiára. Sicilia és munkatársai 1500 implantált beteget számláló beteganyagból 35 beteget választottak különböző panaszok miatt kivizsgálásra, valamint randomizációs módszerrel 35 panaszmentes kontrollbeteget. A panaszos csoportban 16-an allergiás tüneteket mutattak az implanátció után, vagy elvesztették az implantátumot, 19-nél a kórelőzmény egyéb allergiás betegségről számolt be. A teljes (1500) beteganyagra vonatkoztatva a titánium-túlérzékenység prevalenciája 0,6% lett (9 pozitív eset). Ebből 8 az allergiás tünetet mutató, illetve implantátumát elvesztő csoportból került ki, azaz az implantátum más okokkal nem magyarázható elvesztése 50%-ban titán allergiára vezethető vissza. Az egyéb allergiás betegségben szenvedő csoportból 1 eset: 5,3%. A megmagyarázhatatlan kilökődéses esetek között 8 esetből 5-nél igazoltak titániumallergiát. A kontrollcsoportban minden teszt negatív volt.
Mindenképp végeztessen allergiavizsgálatot a műtét előtt az, aki fémek – nyaklánc, fülbevaló, melltartó vagy nadrágövcsat – viselésének következtében korábban bőrreakciót tapasztalt, hívták fel kutatók a figyelmet az American Academy of Orthopaedic Surgeons (AAOS) éves ülésén. Kutatásuk során 23, vélhetően fémallergiás, még műtét előtt álló beteget vizsgáltak, a többi 83 résztvevőnél már elvégezték az implantátum beültetését, és panaszaik is jelentkeztek: fertőzéssel vagy egyéb mechanikai problémával összefüggésbe nem hozható duzzanat, fájdalom jelentkezett az érintett ízület környékén. Az allergiatesztek során kiderült, hogy a panaszos esetek közel felénél az implantátum valamilyen fém összetevője okozta a tüneteket.
A teszt fájdalommentesen végezhető. A gyanúba vett fémeket kamrás tapaszok segítségével ragasztják fel a beteg hátára, majd 48, 72 óra múlva, illetve egy héttel a felragasztást követően ismét ellenőrzik. Ha a leolvasás során bőrpír vagy duzzanat jelentkezik az érintett területen, akkor a beteg az adott fémre allergiás. Ez az úgynevezett epicutan vagy rátevéses teszt segíthet a megfelelő implantátum megválasztásában, melynek beültetése a későbbiekben sem okoz majd panaszokat.